Mind a háromról tudni illik, hogy munkahelyemhez igen közel helyezkednek el, nos nekem sikerült mind a három felé menet eltévedni, ami már csak azért is röhej, mert a Froccola és a Vapiano kb. 100 méterre vannak egymástól. Sebaj. Áldom Steve Jobs-ot az iPhonért és a benne található térképért, a holland T-Mobile-t (ott még mindig ez a neve) pedig a korlátlan európai internetért.
A külföldködésnek és a töménytelen mennyiségű utazásnak talán ez az egyik legnagyobb előnye: kitartóbbá válunk új, eddig fel nem fedezett ismeretlen helyeken és magunkkal szemben is megbocsájtóbbak leszünk (igaz, hogy itt mentem el előtte háromszor, magassarkúban, csöpögő esőben, de sebaj, legalább most már benn vagyok). A titok nyitja csupán ennyi: csak egyszer kell, hogy megtalálj valamit, és utána nyert ügyed van. Nem véletlen tartja a mondás is, hogy minden kezdet nehéz. Csak próbálj ne elveszett turista képet vágni, és a telefonos segítséget is álcázd lazán megállok az út szélén, hogy ellenőrizzem az üzeneteimet -nek. Ugyanis ha kitartó vagy, és nem adod fel a korgó gyomrod és a kilátásban lévő Burger King ellenére sem, akkor jutalomból tudni fogod, hogy hol van a Froccola, ami nem is olyan rossz dolog, ugyanis finomat ehetsz viszonylag(!) megfizethető áron.
Holnap valószínűleg vissza is térek, s csupán munka után folytatom a város felfedezését, ezúttal egy dm lelőhelyének kutatásával.
